1840-ben született meg az a törvény, mely engedélyezte a zsidóságnak a magyarországi szabad királyi városokban is a letelepedést. Ezen újító eszmék jegyében 1863 tavasza és 1864 ősze között épült fel Székesfehérváron a 400 fő befogadására tervezett neológ zsinagóga, a Rákóczi út 1. szám alatt. Tervezője neve nem ismeretes, de vélhetőleg egy itáliai mester gondolta és álmodta újra a budapesti Dohány utcai imaházat Fehérvár belvárosa küszöbére. Az építőmestert Szász Ferencnek hívták, az épület ünnepélyes avatására 1864. szeptember 23-án került sor.

1944-ben bombatalálat is érte a templomot, bár falai viszonylag épen maradtak; ám az elhurcolt hívek döntő többsége nem tért vissza a világháború után, így a romos épületet 1949 tavaszán elbontották. Ma emlékmű jelzi az egykori Zsinagóga helyét.