Ha kilépünk a szimbolikus városkapun, feltárul az 1930-as évektől – évtizedek alatt – kialakult városkép. 1930-ban hozták rendbe itt a középkori városfalat és alakították ki előtte a parkot, ahol Prohászka Ottokár püspök szívesen időzött, és ezért róla nevezték el.

A park lezárásaként láthatjuk Prohászka Ottokár emlékművét (Weichinger Károly–Ohmann Béla), mely a várfalhoz kapcsolva, annak szinte természetes részeként hat. Itt láthatjuk még Lux Elek Wathay Ferenc várkapitányt és Schwalm László Szent László királyt ábrázoló szobrát is. A Várkörúttól Keletre elterülő Víziváros, a középkori városfalakon kívül elhelyezkedő térség. Mocsarait a 1820-as évektől kezdték lecsapolni. Ennek nyomán kezdetben mezőgazdasági terület jött létre, de néhány évtized után, már alakulgatott a városrész. Lassanként létrejöttek a szabályosan futó utcák, zárt sorú beépítéssel, földszintes házakkal. Nem spontán történt így, hanem mérnöki munka eredményeként. Itt vezet következő állomásunk is…