Itt állt a középkori város déli csücskét lezáró várfal rondellája (erődítménye). A mai Szent István tér és Vörösmarty tér közötti téren kertek voltak. A szomszéd karmelita templomhoz tartozó kert a mai tér közepéig nyúlt. Az itt álló, város déli csücskét lezáró rondellát bontották le elsőként.

A várfal elbontása után a tér újjáépült (1806) és létrejött a város elegáns sétatere. A teret délnyugatról határoló klasszicista Megyeháza építésénél felhasználták a déli bástya építőköveit; homlokzatát Pollack Mihály tervezte. Városunk egyik büszkesége a térre 1890-ben ültetett juharlevelű platánfa 23 m magas, törzskerülete majdnem 6 méter. A fa árnyékában meghúzódó griff-fejes közkutat 1914-ben a park öntözése céljából állították ide. A háromszögű tér súlypontjában Szent István bronz lovasszobra (Sidló Ferenc, 1938) emelkedik, emléket állítva annak, hogy elsőként Székesfehérvár kapott városi jogot Szent Istvántól, mely nagy rangemelés, hatalmas kitüntetés volt.