A közel 1 m széles városfalat vizesárok vette körül. A középkorban felvonóhidak biztosították az összeköttetést, az átjárás pedig az őrség által védett városkapukon át történt. Kezdetekben a városkapukból kettő volt. Ezek közül a Palotai kapu Várpalota-Veszprém felé bonyolított forgalmat. Mátyás korában erős, köríves bástyát, ún. barbakánt építettek elé.
A városkapuk 13-14. sz. fordulóján épültek fel, IV. Béla király tatárjárást követő városépítő-erődítő elgondolása szerint. A városkaput leereszthető vasrostély (rács) és felvonóhíd erősítették. A kapukhoz vezető hídfők védelmére a városkapuk előtt árok- és sáncrendszereket alakítottak ki. Egy ilyen - cölöpökből, gerendákból, földből, csontokból álló - sánc vagy földerőd maradványait tárták fel a szomszédos autóbusz pályaudvar építésénél, amelynek a nyomai ma már nem láthatóak.